
Az önéletrajz nem egy esszé az ember életéről, hanem egy olyan dokumentum, amely tömören és minőségien kiemeli a legfontosabb szakmai eredményeket, időrendben bemutatja a legutóbbi munkatapasztalatokat, és felhívja a figyelmet a készségekre és a végzettségre.
Az önéletrajz nem arra való, hogy első szerelmekről, bulikról, házaséletről, gyerekek számáról vagy tartásdíjakról szóljon.
Ellenkezőleg: a cél az, hogy a toborzónál vagy a leendő munkáltatónál a lehető legjobb benyomást keltsük, és a néhány másodperces átnézés alatt is nyomot hagyjunk az emlékezetében. Egy olyan jelet, amely elvezethet a következő munkahelyedhez.
A fent említett példák – gyerekek száma, tartásdíj – nem kitaláltak. Valóban szerepeltek olyan jelöltek önéletrajzaiban, akik adatbázisainkon keresztül jelentkeztek.
Az állampolgárság, nem, vallási vagy politikai nézetek szintén az oda nem illő adatok közé tartoznak.
A munkatapasztalat esetében a legnagyobb hangsúlyt a legutóbbi időszakra kell helyezni. Az elmúlt 5–10 év szakmai tapasztalata számít igazán – ez érdekel minket a legjobban!
Részletesen mutasd be az utolsó 2–3 munkahelyedet, a korábbiakat pedig foglald össze „Korai karrier” címszó alatt.
Elég megadni a munkaadó nevét és a betöltött pozíciót, valamint jelezni, ha diákmunkáról, fizetett gyakornokságról vagy önkéntességről volt szó.
Legyél körültekintő a legfrissebb tapasztalatod leírásánál – a „részletes” itt kulcsszó. Emeld ki (félkövérrel, külön sorban) a munkaadó nevét, az iparágat, a pozíciót, és 3–4 pontban sorold fel a legfontosabb feladatokat.
Ne másolj munkaköri leírásokat a szabályzatból vagy rendszerekből.
Helyette használd az ún. CAR-módszert.
A CAR az angol Challenge – Action – Result rövidítése, azaz Kihívás – Cselekvés – Eredmény.
Például, ha értékesítésben dolgozol, írd le, hogy „bővítetted az üzleti hálózatot” – ez a kihívás, amit a munkáltató eléd állított. Ezt úgy érted el, hogy aktív kapcsolatot tartottál ügyfelekkel e-mailben és telefonon – ez a cselekvés –, ami évi 10%-os ügyfélszám-növekedést eredményezett – ez az eredmény.
Ez a módszer világosan bemutatja, mit tettél, hogyan, és milyen kézzelfogható eredményt értél el.
Ha nincs számszerűsíthető eredmény, akkor is megnevezhetsz kézzelfogható sikert, például: „nőtt az ügyfélelégedettség”, „javult a márkaismertség” vagy „erősödött a munkáltatói márka”.
Az iskolai végzettségnél a legmagasabb fokozatot emeld ki: középiskola, főiskola vagy egyetem.
Ha van diplomád, írd be, milyen szakirányokon tanultál, melyek voltak a legfontosabb tantárgyak, vagy miről szólt a záródolgozatod.
A középiskolánál alacsonyabb végzettségeket (pl. általános iskola) nem szükséges megadni – ezek elvégzése magától értetődő.
Kurzusokat, tréningeket, tanúsítványokat szintén érdemes megemlíteni – de csak a releváns és friss képzéseket. Egy 10 évvel ezelőtti Coursera-tanfolyam valószínűleg már nem aktuális, és egy Word-tanfolyam sem versenyképes már.
A készségek tesznek versenyképessé. De itt is legyél őszinte, különösen az idegennyelv-ismeret önértékelésénél. Túl gyakori, hogy a jelentkezők C1/C2 szintet írnak angolból.
Ez az anyanyelvi, illetve felsőfok feletti szint – azoké, akik angol nyelvterületen tanultak vagy dolgoznak napi szinten.
Tedd magad egy olyan helyzetbe, ahol 10 percet kell angolul beszélni egy ügyféllel vagy kollégával. Ha a beszélgetés 8 percében kézzel-lábbal kell magyaráznod, akkor nem vagy C1-es szinten.
Ez minden más készségre is érvényes: azt írd be, amiben tényleg jó vagy, amit álmodból felkeltve is tudsz. Lehet ez Photoshop képszerkesztés, pivot-táblák, egy idegen nyelv vagy programozás – ezek jöhetnek. A többit hagyd ki.
Tévhit, hogy csak egy önéletrajzod lehet. Nem hiba, ha van egy rövid és egy részletes verziód, sőt, az sem baj, ha a kinézetet és a tartalmat az adott pozícióhoz igazítod.
A lényeg: az önéletrajzod legyen világos, átlátható és tömör. Tűnjön ki a tömegből – de pozitív értelemben.